A képernyőzésről beszélgettünk

„Az egyetlen tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.” (Weöres Sándor)

Ez az idézet szolgált felütésül a 2019. október 7-i közös beszélgetésnek, melynek középpontjában korunk egyik fontos jelensége és problémája, a „képernyőzés” állt. Tanulásról és ébresztésről beszélhetünk több értelemben is: szülők, óvónők, tanárok számára éppoly fontos a megismerésből fakadó felismerés és tudatosítás, mint ahogy általunk a gyermekek segítése és fiatalok átlátásra való nevelése is az, az őket növekvő mértékben körülvevő digitális kütyük világában. Példákon, kérdéseken, meglátásokon és a különböző korosztályokra vonatkozó pedagógiai javaslatokon keresztül közelítettük meg a mindnyájunkat érintő témát. Meddig várjunk ki a telefon- és számítógépmentességgel? Mikortól megérthető és uralható ezen eszközök működése? Miből és miért fakad a gyermekek kütyükkel való felvértezése a mai világban? Hogyan befolyásolja a készségek és képességek életre hívását, a világ és mások felé való fordulást a digitális világ önmagába záró ereje? Miképp gátolja ez az akarat és a rá szervesen épülő szabad gondolkodás, tetterő fejlődését, valamint a tudat ébredését a kamaszkorban a nem tudatos kütyühasználat? Ha csak néhányunkban éberré sajdult a lényünkben ösztönösen is meglévő tudás, további gondolkodásra késztetve, már nem volt hiába a közös találkozás, az egymásra való figyelem. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik, rajtunk múlik, meddig jutunk rajta.

Könyvajánló a témához: Egészségesen felnőni a digitális médiaeszközök világában