1. osztály
Az iskolába vágyó gyermek már nagyon szeretne megtanulni írni, olvasni, számolni, most elérkezett számára a pillanat. A csontfogak megjelenése, hírül adja, hogy a testében és lelki erőiben is készen áll az iskolára. A Waldorf pedagógia ezeknek az erőknek a változásaira tekintettel más módon, több időt szánva rá, vezeti be a gyerekeknek az írást, számolást.
Formarajz csak a Waldorf iskolákban van. Amikor a gyermek belemerülve rajzolja, vagy lépkedi le egymás után például a kört, valósággal benne él a körzésben; a formarajz áramlásai így segítik ügyesedni a gyermek kezét, lábát. Segítségével könnyebben sajátítja el majd az írást és biztonsággal mozog a térben. A formarajzot a képzelőerő élteti, létrehozásához pedig, nélkülözhetetlen a fantázia, melyre aztán támaszkodik a gyermek iskolás éveiben.
A hétéves gyermek számára minden egy nagy egész része. Mindannyian egyek. Egy kosár alma, egy marék kavics, egy halom levél. Ez az egység tagolódik kettőre, háromra, négyre, és így tovább. Az összes szám az egység része. Lelépjük, eltapsoljuk, tevékenységben megtapasztaljuk az egység hány részből áll. Ezután felismerjük, mi a különbség, aközött, ha elveszünk valamit az egészből, és aközött, ha összeadjuk, a részeket, ha szétosztjuk egyformán, és hányszor lehet ugyanannyit elvenni belőle.
Az írást, az ember találta ki. Az iskolába lépő gyermek eleven kapcsolatban áll a világgal, ezért nehéz számára az írás befogadása. A gyermekek nyelve a mese, így az írástanulás is ezzel kezdődik. A történetből aztán, kinő egy kép és abban ott egy forma, ami egy hangot jelent. Ez a hang végül felkerül a táblára betűként. Képek, képzetek hosszú láncolata.
A festés a belső lelkiállapot megszólítója. A forrón lángoló, a dühös, a melegséget adó, vagy akár hűvös vörös találkozik a kacagó, a játékos, a vidám sárgával, majd a sötét, mély, fagyos, nyirkos kékkel. A gyerekek úgy válnak mestereivé a színkeverésnek és vele az önkifejezésnek, hogy szavakkal, mit sem tudnak róla.
Az egész test egy hangszer. A belső áramlás, mint egy szimfónia, ezen a hangszeren szeretne megszólalni. Minél ügyesebbek az ujjak, minél többet gyakorol a gyermek a furulyán, vagy a xilofonon, annál könnyebben tör felszínre ez a belső muzsika.
Az elmélyülés, a belső csend, a feladatok elvégzése; Két kézzel teremteni… Megtapasztalja a gyermek a kézimunka foglalkozásokon, milyen öröm is egy nagy munkát véghezvinni, mikor a kezdeti sikertelenség után már nem esik ki a kötőtű a kezéből, pedig milyen nehéz is azoknak a kicsi ujjaknak megtartani őket; már nem csomósodik be a fonal, sőt egyre szebb az a kötés. Ügyesednek kezei és megszületik a kitartás: mindennek van eleje, közepe vége… Hasznos tárgyakat készítünk: furulyatokot, ceruzatartót, lampiont Márton napra, Sapkát. Ez fejezi ki, hogy a munkának értéke van.
2. osztály
„Ezen a fényes éjjelen, Magyarországon
egy leánygyermek született.
Gertrúd és Endre király gyermeke,
kinek neve Erzsébet lett.”
Félkörben állnak a másodikosok a színházteremben, egy szőkehajú kislány lépdel lassan a színpad egyik oldaláról, a másikra, Erzsébet, a leánygyermek. Izgalommal, nagy figyelemmel ajándékozzák oda hetek közös munkáját a gyerekek. Szent Erzsébet legendáját élték át napról napra, gazdagították furulya és ének dalokkal, euritmia formákkal, mozgással. Az első osztályos mesék hangulatából megérkeztek a legendák és fabulák világába. Míg a mesék az égi világ halvány visszfényei – ahonnan érkeztek -, a legendák és fabulák a földre érkezés következő „létrafoka”. Mert lelki fejlődésük egy olyan létrához hasonlítható, melyről fentről lefelé lépkednek, s ha elérkeznek a legutolsó lépcsőfokhoz, akkor kilépnek az életbe.
A fabulákon megélt sokszínű lelki rezdülést a legendák legtisztább emberi törekvései harmonizálják. Ez a kettőség születik meg a másodikosban az egységen belül.
A formarajz szimmetrikus formái a jobb-bal, a fönt-lent formái láthatóvá is teszik ezt.
Kezüknek ügyessége, lelkük gazdagsága segíti őket, hogy az áramló formák megélése után – a nagy nyomtatott betűk első osztályos ismeretét, tudását felidézve – a betűk folyóírásos alakját egy átalakulással (metamorfózissal) megismerjék, felfedezzék.
A reggeli kör verseit már így másolták le füzetükbe.
Izgatottan várják a találós kérdést, a padban ülve, ceruzával a kezükben.
„Melyik számra gondoltam?
Páros, kétjegyű, mindkét tagja páros, a kettő összege 6, az egyesek helyén álló szám kétszer annyi, mint a tízesek helyén álló, a szám osztói 1, 2, 3, 4, 8, 12 és önmaga”
Bátor jelentkezők a padból kiesve szeretnék mondani, majd valaki, akit szólítok, tapsol 24 – et. Nagy öröm, ujjongás. „Tudtam! Sikerült!”
Utána megbeszéljük a megoldást, az osztókat, a „barátokat.”
A számok világában a szorzó és bennfoglaló táblák közös mondásával – mozgással, ritmussal – tudásuk még mélyebbre kerül, a végtagokig hat. A szorzócsillaggal kezük finom motorikája ügyesedik és szép kihívás a „geometriai” formák megszületése a gyakorlás által.
A két kéz összeegyeztetett harmóniája után, amit a kötés által éltek meg, a horgolást sajátították el, hogy a színes, vastag ceruzáknak ceruzatartót horgoljanak. Gazdag színű gyapjúfonálból készítettek különböző formájú „házikót” a ceruzáknak.
Az év végi kiránduláson úgy éreztük, hogy a sok munka után akár egy várat is megostromolhatunk, annyi erőt gyűjtöttünk. Így is lett! Feljutottunk, szívünkben a napot „záró” dalunk soraival:
„Szép a munka mely az Urat áldja,
és jutalmát csupán tőle várja!”
3. osztály
A 9. életévben valami történik: ami eddig volt, megváltozik a gyermek számára. A „mindannyian együtt, egyek” érzést felváltja az „én vagyok egy része az egésznek”. Ezt mi Rubikonnak nevezzük.
A Rubikonnal járó lélekváltozásokat az Ószövettség történetei tudják belső képeivel leginkább segíteni, ahogyan az ember a megteremtése és kiűzetése után otthonra lel, és megtanulja átalakítani saját teremtő két kezével a földet, hogy élelmet teremjen, eszközökhöz segítse.
Két kézzel teremteni. A kézimunka foglalkozásokon megtapasztalja a gyermek, milyen nagyszerű érzés is alkotni, sikerrel megküzdeni egy feladattal – mindeközben pedig ügyesednek kezei és ujjai is.
Ehhez kapcsolódóan a mesterségekről tanulunk: búzát vetünk és aratunk, fonunk, kertészkedünk, állatot gondozunk, és kipróbáljuk a lehetőségektől függően a kovácsolást, lisztőrlést, kenyérsütést, téglavetést.
A nyelv géniusza könnyen megragadja a gyerekek érzéseit, miközben Isten (ige), Ádám (főnév) és Éva (melléknév) szavait halljuk.
A Kincskereső Kisködmön segítségével, a korábban megtanult betűk, most új kihívásokra csábítják a gyermekeket. Nem csupán felismerni, de elolvasni is lehet őket, sőt egy egész könyvet, akár önállóan, és még fogalmazást is meg tanulunk írni, míg a kedves történetekkel foglalkozunk.
Így az olvasás és a fogalmazásírás kedvelt tevékenységgé válik.
Mi mennyi? Egy arasz, egy hüvelyk? Mi az a méter és miért lehet mili, vagy centi, vagy deci. Deci a liter is… végképp összekeveredtem… – gondolkodik Ferike. A mérés epochában először magunkból indulunk ki, a gyermek magához mér mindent, majd finoman távolodva, alkalma nyílik megtapasztalni, miért is érdemes egyforma mértékegységekkel mérni. Melyik mértékegységet, hogyan és mire használhatjuk. Szélességet, hosszúságot mérünk, süteményt sütünk, bevásárló lista tartalmának súlyát számoljuk, megnézzük mennyi ideig tart elkészíteni a házi feladatot, beérkezni az iskolába, stb.
Év végén a mérés epocha jól bevezeti a hosszmértékekkel a házépítést. Nagy csodálkozást okoz, hogy fontos a pontos mérés, nem mindegy, hogy a beszabott fa 20, vagy 20 és fél centi. Számít, hány kanál kavics, és mennyi sóder kerül a betonba. … hogy ez nem is olyan könnyű, mint gondoltuk…
Ebben a korszakban „megvetjük lábunkat”: alapot öntünk, falakat húzunk, és tetőt ácsolunk. Az ember immár a Földön áll, és nyitott minden jóra, és ellenáll a viharoknak, mint egy erős vár.
4. osztály
A negyedik osztály – a tízéves gyermek
A gyermek, miután átlépi a rubikont – ezt a sokszor válságokkal, viharokkal teli időszakot -, immáron képes a világra rátekinteni. De még átmeneti helyzetben van: érzékenyen, belső átéléssel szemléli a természet világát, de már ott ég benne a vágy az ítéletalkotásra. Fontosnak tartjuk, hogy ebben az időszakban úgy vegyük körül a gyermeket, hogy ezt a megszületni vágyó erőt érzésteli, eleven képek és hangulatok segítségével bontakoztathassák ki önmagukban.
Az év atmoszféráját az északi mitológia történetei teremtik meg. A formarajz epochákon megjelenő kelta motívumokon keresztül a gyermek újra és újra átéli, hogy egyedül áll a világban, és az úton csak akkor tud végigmenni, ha térben és időben is éberen tekint maga köré, de megtapasztalja azt is, hogy ezen az úton szép találkozások is létrejöhetnek, melyekből csodálatos dolgok tudnak megszületni.
Az állattan epocha abban segíti a gyermeket, hogy elhelyezze magát a világban, átérezze, hogy az ember a tevékeny kezei által – mellyel jót vihet a világba – emelkedik ki az állatvilágból, és megtanulja szeretetteli tisztelettel szemlélni az őt körülvevő állatvilágot.
A számolás epochák idején a gyerekek a törteken keresztül saját lelki történéseikkel találkoznak: a valaha egységes világ széttöredezett, én a világ egy kis része vagyok. De az a megnyugtató tapasztalat is megszületik ekkor a számok világán keresztül, hogy van visszaút az egység felé.
A nyelvtan órákon a múlt, jelen és jövő hármasságának egybeszövődése tárul fel számukra sok-sok izgalmas játékon keresztül.
Az első magyarságismeret epocha alkalmával megismerkednek az ősi magyarság mítoszaival, végül pedig a honismeret órákon lakóhelyük szűkebb és tágabb környezetére tekintenek, térképeket rajzolnak, megfigyelik a nap járását. Az év zárásaként pedig egy jellegzetes magyar tájat barangolnak be.
5. osztály
A gyerekeket sajátos harmónia, mozgékonyság és életöröm jellemzi ebben az életkorban. Nagy lelkesedés, nyitottság van bennük a világ iránt.
Ebben az évben van az első növénytan epochája a gyerekeknek, amikor közelebbről megismerik a Földet, mint élőlényt, és a vele együtt élő, és változó növényvilágot.
Az egész évet a görög világ harmóniája, lelkisége kíséri végig, ami összhangban van a 11 évesek lelki fejlődésével. A görög zenéket, verseket éppen ezért örömmel tanulják meg a gyerekek.
Új kapcsolatba kerülnek a formákkal is a szabadkézi geometrián, amikor azt, amiket eddig mozgásban átéltek a formarajzon, most megtanulják jellemezni és új szempontok szerint megfigyelni.
Az évet meghatározza az olimpiára való felkészülés. A mozgás órákon gyakorolják, hogyan győzzék le önmagukat és hogyan leljék örömüket a mozdulatok szépségében.
Az olimpián a többi waldorf iskolával együtt, nagyon felemelő élményben van része mindenkinek, amikor az ókori görög olimpia versenyszámait együtt élik át. A gerelyhajítás, diszkoszvetés, magasugrás mind olyan lelki élményt nyújtanak az 5. osztály végén, ami a szépség és a harmónia szeretetére vezeti a gyermekeket.
6. osztály
A gyerekek a hatodik osztállyal lassan búcsút intenek a gyermekkor harmóniájának. A világ egysége elhalványul bennük, de egyben teret ad egy új minőség megszületésének. A kamaszkor közeledtével fokozatosan szellemi-lelki erők ébredését élik át. Ilyen módon állandó változások hatják át ezt az évet, melyek új epochák, feladatok és kihívások formájában is testet öltenek.
Az év alaphangulatát is kettősség jellemzi. Míg az ősz folyamán a római történelem kapcsán egy horizontálisan kiterjedő, a római jogra és individuumra épülő, fizikai világban hódító és építkező birodalom képe jelenik meg előttük, addig az adventi időszaktól, az idők fordulóját átélve, az európai középkor vertikális lelki elmélyülését érzékelhetik a kolostorok, a lovagvárak és a városok képein keresztül. Vagy akár egy olyan gyakorlati feladatban, melynek során, akár a szerzetesek, egy kódexlapot alkottak meg, azok betüvetési és irodalmi stílusát követve, egy keresztes hadjáratot bemutatva. De még inkább akkor, amikor az év második felében egy középkori misztériumdrámát, vagy egy lovagtörténetet formálnak meg a színházi időszakban, gregorián dallamvillággal és középkori versekkel áthatva.
Ettől az évtől kezdve a természettudományos epochák egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak. Ebben az évben van először fizika korszaka a gyerekeknek, akik a világra nyitottan, mind nagyobb érdeklődéssel tekintenek a körülöttük zajló fizikai folyamatokra. Egy új világ csodáit élhetik át ekkor, melyek megértéséhez is közelebb kerülhetnek a megfigyelés ereje által. Ilyen pillanat az, amikor például éneklésre bírnak egy poharat a hangtan korszak egyik kísérletében, vagy a fénytan korszakban az önmagában láthatatlan fényt, majd a színes árnyékok természetét tapasztalják meg a maguk által besötétített teremben. Később a hőtan, a mágnesesség és az elektromosság témaköre kapcsán is annak az érzése születik meg bennük: ismerősök ezek a jelenségek a bennük zajló folyamatokból.
Az év végi tanulmányi kirándulás időszakára sok minden összeérik a gyermekekben mindabból a rengeteg élményből, amit a tucatnyi epocha során átéltek az év során. A közettan korszakhoz kapcsolódva elementális erővel hathat érzékelni egy mészkőhegy külső formáinak bejárása után ugyanazon hegy mélyének világát, egy több órás túra során. Belülről látni azokat a formákat, erőket és folyamatokat, melyek kívülről csak más módon tudnak megmutatkozni. A mész körforgásának közvetlen átélésén túl, ott van körülöttünk a teljes és átható sötétség, mely a fénytan korszak egyik legmeghatározóbb élményét idézi vissza. Persze mindezt a barlang csendje által övezve, ami pedig a hangra és annak terjedésére terelné tovább a figyelmünket.
A barlangból kilépve Aggtelek környékének színes növényvilága tárul elénk, mely különös hangsúlyt kap a mélység sötétje után. Szemünk sorra megakad azokon a fákon, melyekről a növénytan korszakban tanultunk. Szinte tapintható az egyes fák lénye közti óriási különbség. Egy tölgy, egy nyír, egy bükk, egy cseresznye, mind egészen mást hordozz a föld, a levegő és a fény minőségeiből.
Egy többnapos kirándulás persze nagy erőpróba. Fizikai és szociális értelemben is. A közösség és abban az egyén ereje itt mutatkozhat meg igazán. A határaikat keresik sokszor a gyerekek ebben az életkorban. Közel kerülhetnek hozzá egy olyan pillanatban, amikor a Balaton túlpartjáról fáradtan rátekintenek a távolban domboruló Badacsony hegyére, a helyre, ahol előző nap letáboroztunk és ahonnan a nap kezdetén útra keltünk. Már csak egy nap és több mint 200 km megtétele után nyugatról visszatérünk oda, ahonnan kelet felől három napja elindultunk…
7. osztály
A 13 éves gyermek egész lényében hatalmas változások mennek végbe a nemi érés idején. Kamasszá válnak, akik a földi élet felé fordulnak. Ehhez bátorságra, erőre, elszántságra van szükségük. (A bennük zajló folyamatok során megélik önmagukban a bizonytalanságot, félelmet, nyugtalanságot, ám a tetterőt, tenniakarást, az ismeretlen felfedezésének vágyát is.) Ebben a nehéz, hullámzásokkal teli időszakban, megértéssel, nyugodt erővel kell támogatni őket, lelki táplálékot adva számukra az epochák, feladatok segítségével.
Erejük és gyengeségük megtapasztalását élik meg az evezés hete alatt, mikor öt napon át maguk hajtják a kenut. Teszik ezt esőben, szélben, napsütésben a Duna felső vidékén, miközben térképeket rajzolnak, és hajónaplókat vezetnek megfigyeléseik alapján. Négyen utaznak egy kenuban, melyet az egymással összehangolt munka irányít. E napokban úgy élnek, mint a nagy földrajzi felfedezők, Columbus, Magellán, akikről az út előtt hallanak történeteket. Sátorban alszanak, a szabad tűz mellett szárítkoznak, főznek, s az égbolt segítségével tájékozódnak.
Az őszi szünet után bemutatják saját készítésű hajóikat is.
Hazatérve aztán elmélyülnek a csillagászat rejtelmeibe, melyhez kapcsolódóan csoportos munkát is végeznek a gyerekek. Ennek eredményeként a Naprendszer öleli őket körbe a teremben.
Február végétől a terem pillanatok alatt átrendeződik, majd felcsendül a fuvola, megszólal a gitár, furulya, s megjelenik középen a szerelem jegyében cselszövő fiúk csoportja, miközben a lányok a terem másik végében próbálják a reneszánsz körtánc lépéseit. Shakespear (Sok hűhó semmiért c.) darabját próbálják.
8. osztály
A 14. életévben egy küszöb előtt állnak a diákokok. Valami már nem az övék, a gyermekkor elmúlt, s valami új, az ifjúkor kapujában állnak. Megvetették lábukat a földön, s most már készek meghódítani azt. Érdeklődőek, kérdéseket fogalmaznak meg, érteni akarják az őket körülvevő világot, és kritikusak.
Elmélyülten képesek épp ezért hallgatni az ipari forradalom vívmányainak működési elveit, szeretnek megmerítkezni életrajzokban, hogy saját küzdelmeiket, vívódásaikat mások küzdelmében is átéljék. Az epocha során lehetőségük van elmerülni egy-egy találmány működésének megértésében, s kutatkodásuk eredményét végül az osztállyal is megosztani.
A serdülő fiúk és lányok sokszor szúrósak, bántóak tudnak lenni, ám ugyanakkor sérülékenyek és szeretere méltóak is, ahogy “küzdenek” a lényükben zajló változások miatt. Épp ezért hálásan fogadják, mikor az ember szeretettel viszi elébük az emberi csontrendszerről és izomrendszrről szóló ismereteket, hisz önmagukat élik át, és a megismerés által szilárdságot, tartást, méltóságot kapnak.
A diákok számára nagy feladat az éves munka elkészítése. Egy szabadon választott témában hónapokon keresztül lehetőségük van elmerülni, kutatni, kérdéseket megfogalmazni, titkokat felfedezni, összefüggéseket meglátni. Végül májusban, a szépen berendezett színházteremben, ahol a paravánokon a fiatalok művész munkái díszelegnek, az iskola nagy közönsége előtt, bemutatják a világnak egy kis szeletét úgy, ahogyan azt ők látják.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább…”
Júniusban az út nem ér véget. Az Áthaladás ünnepségén a színházteremben, ami hirtelen sok közös emléket idéz fel, körben ülnek a fiúk, lányok, saját készítésű szép ruháikban. Izgatottan hallgatják az éves munkák értékeléseit. Majd egy pillanatban felcsendül a hegedű, az osztálytantó egyenként nevükön szólítja őket, és egy égő mécsessel, néhány szép gondolattal, elindítja őket az út következő szakaszára, a felső tagozat felé.