Óvoda

Bemutatkozás

1995 tavaszán Pest külső kerületeiben szülői csoportok alakultak ki, amelyekben létrejött az akarat, hogy gyermekeiket Waldorf óvodában és iskolában kívánják neveltetni és taníttatni.

Megalakult a Pesti Waldorf Pedagógiai Egyesület, amely pedagógusokból, kispesti, csepeli, erzsébeti, lőrinci és zuglói szülőkből állt.

A kispesti önkormányzat jóvoltából, egy akkor már négy éve használaton kívüli, üres épületben kezdhettünk hozzá az iskola és az óvoda kialakításához. Az átalakítások és a felújítás után az intézmény alkalmassá vált a pedagógiai célok megvalósítására.

Az első osztály elindulása után, 1995. október közepén az óvoda is megnyitotta kapuit.

2000-ben új, nagyobb épületbe költözhetett az Intézmény, ahol már különálló épületben és külön udvarral illetve kiskerttel működik az óvoda, a 12+1 osztályos iskola mellett.

15 év után, 2010 tavaszán megérett az idő arra, hogy óvodánk, intézményünk bővülhessen, és egy második csoport megszületéséért tehessünk erőfeszítéseket. Az érdeklődő szülők száma már igen nagy létszámú volt, ők hónapokon keresztül komoly elszántsággal keresték a megoldást arra, hogy gyermekeik mindenképpen Waldorf óvodába járhassanak.

Óvodánk épületét rendbe hoztuk, oly módon, hogy két csoportnak adhasson helyet. 2010 szeptemberétől 2 csoportos óvodává bővültünk.

2018 óta a két csoportban négy teljes állású óvodapedagógus foglalkozik a gyermekekkel, óvodánk pedig napi hat órás nyitva tartással, minden nap 7- 13-ig fogadja a hozzánk járó gyermekeket.

Óvodánkról

Az óvodai csoportokban a gyermekek vegyes életkorúak. Véleményünk szerint e szervezési formában adódnak a leghatékonyabb pedagógiai helyzetek, és ez a legalkalmasabb a differenciált nevelő munka végzésére.

Az óvodába kerülő gyermekek képességeinek fejlettségi szintje eltérő. Nevelői kollégiumunk ezt a különbséget természetesen fogadja, és tiszteletben tartja. Ugyanakkor a gyermek fejlődésének első hét évét soha vissza nem térő lehetőségnek tartjuk, amikor is a gyermek a fizikai testén dolgozik. Ehhez törekszünk ideális feltételeket biztosítani, valamint lehetőséget adni a gyermekek számára arra is, hogy esetleges fejlődési elmaradásaikat ebben a támogató környezetben spontán korrigálhassák.

Mind a testi, mind a lelki, szellemi fejlődésnek nagy jelentőséget tulajdonítunk. A megtestesült és magát testiekben, lelkiekben kinyilvánítani törekvő individualitásnak vannak az életkorral változó, megismerhető és regisztrálható törvényszerűségei. Ezek a változások nyomon követhetőek, és meglehetős határozottsággal különítik el az egyes életkori szakaszokat egymástól. Segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a gyermekek a tapasztalatszerzési lehetőségek széles körével találkozhassanak a fejlődésük útján, s képesek legyenek kiválasztani a személyiségüknek megfelelőt. Speciális mozgásfejlesztő játékok is rendelkezésükre állnak.

Nevelői kollégiumunk számára sikerélményt, belső elégedettséget jelent, hogy a szülők nevelőpartnerüknek tekintenek bennünket, bizalmukba fogadnak minket, s az óvodában otthonosan érzik magukat. Óvodánk pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermekek környezettudatos magatartásának kialakulását. A családok erőfeszítést tesznek az óvodai élet gazdagítására, pedagógiai munkánk hatékonyságát nagymértékben segítik, nélkülözhetetlen számunkra az együttműködésük.

Nevelőtestületünkben négy óvodapedagógus dolgozik. Az állami képesítésen túl ketten elvégeztük a Waldorf Óvodapedagógus Képzést, egy kolléganőnk pedig 2018 szeptemberében csatlakozott a posztgraduális képzéshez.

Mindannyian folyamatosan részt veszünk szakmai napokon, konferenciákon. Fontos számunkra más Waldorf óvodapedagógusokkal való kapcsolat, ami biztosíték mindannyiunk számára a minőségi pedagógiai munka megvalósítására.

Munkánkat fejlesztőpedagógus és gyógyeuritmista is segíti. Fontosnak tartjuk az osztálytanítókkal való kapcsolattartást, és az óvodánkból már az iskolába járó gyermekek fejlődésére – időről-időre – való visszatekintést.

Gyermekkép

Rudolf Steiner szerint az élet valósága nemcsak azt foglalja magában, ami szemmel látható, hanem rejtett mélységeiben egy eljövendő állapotot is hordoz. Így minden gyereket, mint a „jövő csíráját” lehet szemlélni, aki az őt nevelő egyént arra indítja, hogy új képességeket fejlesszen ki magában: tanulja meg a jövő jeleit minden jelenségében, minden gyerekben felfedezni, megismerni, ápolni.

A kisgyerek érzékleteiben él. Minden, ami a környezetében történik, akarva-akaratlanul hatást fejt ki rá. A látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás benyomásai töltik ki belső világát, ezek irányítják és vezetik tapasztaló, megismerő tevékenységében. (S ezen túlmenően természetesen a „többi” érzéklet, mint például a nagy fontosságú egyensúlyérzékelés, vagy a saját mozgásokat visszajelző kinesztetikus érzékelés.)

A gyerek azonban nem csak a fizikai világot érzékeli, hanem a fizikain túli, nem látható világot is.   Ezen belül elsősorban a számára fontos másik embert – az anyát, apát, testvéreket, majd az óvónőt, az Ő érzéseit, gondolatait is érzékeli.

A Waldorf-pedagógia felfogása szerint a gyerek nem csak kommunikatív és metakommunikatív jelzésekben fogja fel a másik ember pszichikus állapotát, realitását, hanem mintegy közvetlenül is. Átél – ha nem is tudatosan – olyan gondolatokat és érzelmeket, melyeket a környezetében élő, számára fontos személyek gondolnak és éreznek.  

Az első években még  nagyon közel áll egymáshoz a testi és a lelki fejlődés és így számos kölcsönhatás figyelhető meg: ha szeretettel, figyelemmel, örömmel, pozitív érzéssel és gondolattal  vesszük körül a kisgyereket, akkor az kedvezően hat az ő érdeklődésére, az érzékelés intenzitására. Egy ingergazdag, sok érzékszervet igénybevevő környezet előhívja a gyerek belső aktivitását, erősíti a tevékenységekben, mozgásban is megnyilvánuló „testi intelligenciáját”.

 Nagyon fontos, hogy a gyereknek elég ideje legyen arra, hogy a saját tempója szerint tudja felfedezni a világot, feldolgozni tapasztalataiból származó élményeket, és elsajátítani a sokféle minőséget, különbözőséget mindegyik érzékszerv területén. A kisgyereket körülvevő felnőtt világ felelőssége és egyben feladata, hogy biztosítsa az ingerekben gazdag fizikális, pszichés környezetet és, hogy ne „csapják be” a gyermeket az érzékleteiben:

– ezért javasolt a természetes anyagok használata, a fajsúly és a felületi viszonyokat „tévesen” reprezentáló műanyagjátékokkal szemben (az állat szőrös, a fém fémes tapintású és nehéz, stb.)

– mindezen felül: a nevelőnek megfelelő belső tartalmakkal – érzelmekkel és gondolatokkal kell a gyerekek közé lépnie.

Az óvodai nevelésben fontos számunkra, hogy gyermekközpontú és befogadó legyen, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszünk, biztosítva minden gyermek számára a saját tempójában történő fejlődést.

Napirend

7.00 – 8.30           Az óvónők közösen kezdik el a napot, előkészítik aznapi tevékenységeiket.

                               A gyerekek megérkeznek folyamatosan és bekapcsolódnak a játékba.

8.30 – 10.00        A szabad játék ideje: A gyerekek önállóan játszanak, míg az óvónők

a hét különböző napjaihoz és az évkör ritmusához  igazodó munkát végeznek, elkészítik a tízórait, előkészítik a művészeti tevékenykedéseket, amelyekbe a gyermekek szabadon bekapcsolódhatnak.

10.00 – 10.15      Rendrakás: Ezt az óvónők és a gyerekek együtt végzik.

10.15 – 10.35      Reggeli kör: Körben leülünk az évszakasztalnál,

Gyertyát gyújtunk, köszöntjük a napot, imaszerű verset mondunk. Megemlítjük a hiányzókat.

Ritmikus játék: Az óvodásokhoz szabott történetbe ágyazott verses, énekes, ritmikus mozgás. Az időjárásról, évszakról versben vagy dalban, mondókában „beszélünk”.

Euritmia: heti egy alkalommal a ritmikus játék idejében

10.35 – 10.45   Tízórai gyümölcs

10.45 – 11.40      Öltözés, szabad játék az udvaron, munka a kertben vagy séta.

11.40 – 11.45     Udvaron rendrakás

11.45 – 12.00     Öltözés, kézmosás: Ezt követően egyéni játék a gyerekekkel.

                             például: „lovagoltató”-játék, ujj-játék,

                             Illatos olaj osztása a tenyerekbe.

12.00 – 12:30 Tízórai gabona: A csoportba járó gyermekek az óvónőkkel egy asztalnál, közösen asztali

                        áldással kezdik, és megköszönéssel fejezik be az étkezést.

12:30 – 13.00      Mese vagy bábozás, az óvodai nap közös befejezése, elbúcsúzás.

                             A szülők az öltözőben várják a gyermeküket.

13.00 – 13.30     Mosogatás, rendrakás, takarítás.       

Heti ritmus

HÉTFŐ                   – rajzolás

KEDD                     – méhviaszgyurmázás

SZERDA                – gyapjúkép készítés, euritmia az Levendula csoportban /festés az árnika csoportban

CSÜTÖRTÖK       – cipódagasztás

PÉNTEK                – gyapjúkép készítés, euritmia az Árnika csoportban /festés a levendula csoportban

A hét napjaihoz kötődő, mindig vissza-visszatérő azonosságok tagolják a hetet érzékletesen. A kisgyerek igényli az ismert és áttekinthető ismétlődésekkel tagolt időrendet.

Napi- és heti rendünket a folyamatosság és rugalmasság jellemzi. A szokásrendszer, a visszatérő ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekben.

Az ünnepek, az évkör ritmusa

Általában három év telik el az óvoda kezdete és az óvodáskor vége között. A kisgyerek saját testi ritmusai csak lassan válnak rendszeressé. A Waldorf-óvodapedagógia ezt a folyamatot úgy segíti elő, hogy a gyerek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja. Elfogadott tény a vegyes életkorú csoportban, hogy minden gyerek máshol tart a fejlődésben, ezért tudásuk és képességeik nem lehetnek egyformák. A belőlünk sugárzó elfogadó hozzáállásból, biztatást érezhet minden gyermek a maga számára arra, hogy mindenhez van elég idő, és mindennek eljön az ideje.

A Waldorf-óvodában tudatosan élünk a ritmikus ismétlés én-erősítő, szorongásoldó hatásával.

A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban. Egészséges változásban élhetik át a gyerekek az elfeledésből lassan felmerülő felismerést, az örömteljes várakozás szakaszainak végén a beteljesülést.

Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai s az ezzel összefüggő emberi munkák.

A gyermekek megtapasztalják, hogy a tél után újra kibújnak a virágok, visszajönnek a fecskék, gólyák és ősszel mindez újra eltűnik. Mindenben átélik elemi és jelképes szinten a vallásos ünnepek érzelmi sorrendjét is, megjelennek az élet nagy állomásai: születés, halál, feltámadás. Fontos, hogy ezek nem szavakban megfogalmazhatóak.

Egy-egy ünnepen a mindennapi élmények tudatosan kiválasztva töltenek be egy kijelölt helyet és formát, s ezzel majd újra visszahatnak a hétköznapokra.

Rudolf Steiner szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert. A természet szüntelen körforgásban, az évszakok váltakozásában – tavaszi megújulásban, nyári fényben, őszi érettségben, téli álomban – éli ritmusát.  Mindez a ki- és belégzés ritmusát követi és megszabja az ember életét, munkáját.  A Waldorf-pedagógia felfogása szerint alvás és ébrenlét, nyár és tél, a ki- és belégzéshez hasonló, egymásra ható ritmusok, melyeknek az ember lényére gyakorolt hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nevelés folyamatában sem.

 – A tavasz és a nyár: kitágulás – kilélegzés, a megnyilvánulás és keletkező élet évszaka. A Föld ereje megmutatkozik: a rügyfakadás, növekedés, virágzás időszakát éljük.

– Az ősz – tél, ellenkező előjelű: befelé fordulás, koncentráció, a Föld ereje is, így a növények is visszahúzódnak.

Waldorf-óvodánkban ünneptől-ünnepig ezekkel a ritmusokkal összhangban próbálunk élni, óvónő és gyerek.   Születésnapokon és az év ünnepein nemcsak személyes élményt élhet meg a gyerek, annál sokkal többet: a „közösen emberit”.

Az ünnepek megformálását, bizonyos tradíciók segítik, melyek részben ősi, népi hagyományokhoz kapcsolódó “természet vallásos megértéséből”, részben – a mi kultúránkban – keresztény szokásokból, részben, pedig átélhető „képekből” állnak.

Mivel a gyerek koránál fogva még nem értheti meg közvetlenül az ünnepek belső tartalmát, ezért a mi felelősségünk ezeket a tartalmakat érzékekkel felfogható, (színek, illatok, ízek stb. által) átélhető formába önteni számára.

Az ünnepek megjelenítése minden évben új személyes viszonyt kíván tőlünk, az ünnepek időt álló tartalmával és a jelképeivel. Ezekkel a jelképekkel, (melyeket közvetlenül él át és ért meg a gyerek) akarjuk őt körülvenni a hétköznapi életben. Ezen a módon tudjuk az ünnepek mindenkori jelen-idejűségét magunk számára élővé, a gyerek számára átélhetővé tenni, az évszakokkal, a természettel, a hagyományokkal új kapcsolatot teremteni.

Ezen kívül a csoportszobában tükröződnie kell az adott évszak hangulatának és az évkörön belüli ünnep jellegzetességének.

Ez megjelenhet:

• a képválasztásban, a szimbólumokban (egy-egy képzőművészeti alkotás reprodukciója, általában képeslapnyi nagyságban)
• a virág vagy a termésdíszekben
• a használatban lévő anyagok, terítők színeiben.

Mindezek helye az úgynevezett évszakasztal, amely egyben a gyertya helye is. Ez nagyon élő és élményt keltő hely lehet a gyerekek számára, ahol nap, mint nap találkoznak a mesevilággal is, az ünnep tartalmával, a szertartások áhítatával, közös együttlétek élményeivel, emlékeivel.

(Például: karácsonykor itt van a betlehemes figurák és a jászol helye; ősszel itt bujkálhatnak a törpék, majd tavasszal a virágtündérek jelennek meg itt.)

A természet átélésében nem elég „visszafordulni” a természethez. Pontosan meg kell figyelni jelenségeit, elmélyülni bennük, azaz el kellene sajátítani egy bizonyos „természet érzéket”.

A gyerekkel való eleven kapcsolatunkban lehetőségünk van a gyerektől tanulni: felfedezni egy már ismert világot, úgy, mintha sose láttuk volna, átadva magunkat a megismerésnek, mely eleven erőként segít minket.

Az ünnepeknek akkor van értelmük, ha azok nem üressé vált formák – csak kikapcsolódások – hanem megszületik az emberben az ünnepet teremtő erő. Ez az erő él a hétköznapok fáradhatatlan készülődésében, munkájában.

Ez a folyamat tevékeny, mégis türelmes várakozással teli. Van remény arra, hogy az ünnep eljön, és ragyogó fényével bevilágítja a környezetét és megszólít minket.

Minél hosszabb a ritmus, minél tovább kell várni, míg visszatér egy olyan jeles nap, mint például a gyerek születésnapja, névnapja, amit az óvodástársaival együtt ünnepelhet, annál nagyobb érzelmi töltéssel éli meg a várakozást, a beteljesülést, majd a rá való emlékezést is.

Havonta egy-egy ünnep tartalmával találkoznak a gyerekek:

• évkezdő kirándulás a családokkal
• Mihály napi sárkányeregetés családokkal, Bátorságpróba
• Márton ünnep (nov.11.)
• Advent – Szt. Miklós (dec.6.)
• Adventi kert
• Vízkereszt – Három király időszak
• Farsang
• Tavasz születésnapja (márc.21.)
• Húsvét
• Mennybemenetel
• Pünkösd
• Nyárünnep
• Születésnapok