Pedagógiai vállalkozás

„Egy valódi tanár-köztársaságban nem támaszkodhatunk kényelmes vánkosként olyan rendszabályokra, amelyek az igazgatóságtól jönnek. Nekünk kell belevinnünk (magunkban hordoznunk) mindazt, ami megadja a lehetőséget a teljes felelősség viseléséhez az iránt, amit tennünk kell. Mindenkinek magának kell teljes felelősséget viselnie.
Azáltal helyettesítjük az igazgatósági vezetést, hogy elvégezzük ezt az előkészítő kurzust, és itt feldolgozva befogadjuk azt, ami az iskolát egységes egésszé teszi.”

(Rudolf Steiner: Általános embertan, Genius, Magyar Waldorf Szövetség 15.o.)

A feladat: a Waldorf pedagógia szellemében a lehető legnagyobb szabadságot teremteni a felnövekedőknek a szokások, a hagyományok, a vérből eredő erők, a politikai elvárások, a gazdaság és a technika igényeinek gyűrűjében. Mert az érkező individualitások az emberi kultúra továbbhaladásának új impulzusait hozzák. Ezeknek az impulzusoknak az óvása, a melengetése, a gondozása az alapja a független tanárköztársaság szükségességének.

A pedagógus munkatársak, mint e szellemi feladatra vállalkozók, teljes körű személyes felelősséggel vesznek részt a nevelő-tanító munkában, és az intézmény szervezetének formálásában és működtetésében. A neveléssel-tanítással kapcsolatos tevékenységüket a Pedagógiai Konferencián hangolják össze. Az igazgatással és a költségvetéssel összefüggő kérdéseket az Igazgatási Konferencián beszélik meg, s itt hoznak döntéseket is. Mindkét konferenciának tagja valamennyi pedagógus. A konferenciákat három munkatárs vezeti egy éven át. Mindenki tudatában van annak, hogy ebben a feladatban sorra kell kerülnie, s maga dönti el, mikor veszi magára a felelősséget.

A pedagógiai vállalkozás, mint önigazgató közösség folyamatos, egyre növekvő tudatosságot igényel a munkatársaktól. Egyfelől a szellemi-pedagógiai kérdésekben, másfelől amiatt, hogy a nehezedő külső feltételek közepette is jövőt igenlő módon élni és fejlődni tudjon.