Extra lesson

Az Extra Lesson a Waldorf-pedagógiából, az antropozófiából forrásozó segítő eljárásrendszer, amely mozgás, rajz és festés gyakorlataival segíti a tanulásban, vagy viselkedésben nehézséggel küzdő gyermekeket. A gyermekek heti egy alkalommal járnak egyéni E.L.órára.

Az iskolában, a tanulásban tapasztalható nehézségek leginkább az első hét életév fejlődésének hiányosságaiból fakadnak.
Ebben az életszakaszban a gyermek átformálja, „belakja” a szüleitől öröklött fizikai testét, hogy az eszközzé váljon számára sorsfeladatának véghez vitelére ebben a földi életben. Az utánzásban, és a játékban olyan mozgási és érzékelési fejlődési folyamatok történnek, amelyek segítségével a gyermek felfedezi fizikai testét, fokozatosan megismeri környezetét, miközben öntudatra ébred. A 7.év végére érnek meg a tanuláshoz szükséges képességek és készségek.

Ha rátekintünk az emberi testre, akkor látjuk, hogy a csontváz, az izom és idegrendszer felépítése mindenkinél azonos, az emberiségre jellemző közös vonásai vannak, archetipikus. A fejlődési út – amely ugyan mindenkinél individuális jellegzetességeket mutat- ugyanazokon a lépcsőfokokon, fejlődési szakaszakon halad végig bárhol is él a gyermek a világban.
Az E.L. szakaszosan megismétli a kisgyermekkori fejlődés lépéseit, lehetőséget teremtve ezzel a gyermeknek, hogy újra „tanulhassa” azt, ami a fejlődésben kimaradt.
Gyakorlatai erős képet adnak a gyermeknek a test archetipikus felépítéséről és működéséről.

Magzsákot adogatunk magunk előtt: középről indul a jobb kéz, lejár egy körívet és középre visszatérve átadja a zsákot a bal kézbe, majd a bal kéz írja le a körívet és középre érve a jobba teszi azt. A zsák a levegőben újra és újra lemniszkáta formát jár le. Mindeközben egy madárra gondolunk, amely a fészekben ülő fiókának hordja a magot. A mozgás közben megszületik a ritmus, amelyet olykor verssel, vagy dallal is segítünk.

Ebben az egyszerű gyakorlatban a gyermek megtapasztalja és tudatosítja testének és a test körüli térnek bal és jobb oldali minőségét, a testközéptől kiindulva, majd azt átlépve. A karjait ritmikusan kiemeli a gravitációból, a vállak, a karok feszültségei oldódnak. A lemniszkáta mozgásban kapcsolat teremtődik az ember és a Föld mozgásmintái között. A gyermek szemeivel szeretetteljesen követi mindazt, amit a kezével tesz. Középen az alkarok hanyintó és borító mozgásában az adás – kapás gesztusa jelenik meg. A kialakuló mozgásritmus áramlóvá válik. A gyermek légzése mélyül, ahogyan karjaival nagy mozdulatot tesz a testközéptől a perifériák felé, mintegy kitágítva mellkasát. A magzsákok tapintás élményt adnak, a sajátmozgás és egyensúlyérzék részt vesz a mozgásfolyamatban, az életérzék táplálékot kap a ritmus és lélegzés által.

Alváskor a gyermek a gyakorlatok által közvetített archetípus képét magával viszi az éjszakába. 6-8 héten keresztül ismételjük ugyanazokat a gyakorlatokat, mert idő kell ahhoz, hogy azok a gyermek szokásrendszerébe beépüljenek.
Így a gyermek átéli, hogy egyre magabiztosabbá és ügyesebbé válik. Tanárai és szülei észreveszik, hogy magatartása megváltozott, figyelme, kitartása erősödött, érdeklődővé, együttműködőbbé vált, magatartási és tanulási nehézségei enyhültek. Jobban érzi magát fizikai testében, s ez által a földi világban.