Nyelvtanítás a Waldorf Iskolában – általános szempontok
A Waldorf iskola tantervének alapja az a szellemtudományos emberkép, melyet Rudolf Steiner fogalmazott meg. Ebből kiindulva látható, hogy csak a felnövekvő ember lényéből és lényegéből lehet kiolvasni, hogy milyen táplálékkal kell szolgálnia egy tantárgynak az adott osztályfokon, hogyan segíti a tantárgy és a tanítási tartalom az emberré válást. Ebből adódik, hogy a tanítás és a nevelés nem különül el egymástól, bármely tantárgyról legyen szó.
Ennek megfelelően a nyelvek tanításának célja összetett. Egyszerre tanítunk kommunikációt és empátiát a másik ember szemléletmódja iránt, szélesítjük a diákok látókörét, fejlesztjük a nyelv iránti érzékenységet és bevezetjük más népek kultúrájába is a tanulókat.
Fontos, hogy két nyelvet tanítunk az első osztálytól a 12. osztály végéig, két új perspektívát kínálva ezzel, árnyaltabb gondolkodásra és rugalmasabb lelki mozgásra ösztönözve a diákokat.
A tanítás alapvetően az adott idegen nyelven folyik, ez nagyban fejleszti azt a képességünket, hogy figyeljünk a verbális és a non- verbális kommunikációra is, valamint képesek legyünk elviselni azt a frusztrációt, amit az ismeretlen hangsorok okoznak.
A középpontban a kommunikáció áll, és az anyanyelv tanulásának modelljét követve az egészből haladunk a részek fele. Ebből következik az is, hogy alapvetően nem epochálisan, hanem szakórákban tanítjuk a nyelveket, hiszen fontos szempont a folyamatos munka (amikor úgy életszerű, a munka kiegészülhet epochákkal, nyelvi projektekkel vagy fakultációval is).
Az ember felépítésének hármas tagozódása – fej, szív, kéz – fontos szempont a nyelvtanítás tanmenetének kialakításában, az éves tananyag tervezésében, és az egyes szakórák ritmusában egyaránt. A tanár tudatos felkészülése azt célozza, hogy egészséges ritmust teremtsen a tanításában, vagyis az intellektust szólítja meg, amikor nyelvtant tanít, a gyerekek lelkét ápolja az irodalmi művek szépségével (legyen szó dalról, versről, meséről, legendáról, később hosszabb autentikus irodalmi művekről), valamint nem utolsósorban az akaratot mozdítja meg, amikor dramatikus elemekkel dolgozik (párbeszédek vagy hosszabb-rövidebb jelenetek, szkeccsek, színdarabrészletek, dramatizált szövegek eljátszásával).
Pedagógiánk egyik alapvetése az EGÉSZséges nevelés, a nyelvtanításban is élenjáró szempont, hogy a gyermekek egészséges fejlődését támogassuk olyan tartalmakkal, mely életkoruknak minden esetben megfelel. A felnövekvő gyermek érzelmi stabilitása és biztonsága érdekében a nyelvtanár követi a főtanítás témaköreit, hiszen számos esetben lehetősége van kapcsolódni azokhoz, így erősítve a tanulókban azt az érzületet, hogy az őket körülvevő világ kerek egész és biztonságosan megismerhető.