9. évfolyam
A 9. évfolyamon a felső tagozatban folytatják munkájukat a diákok. Fizikailag és nemileg érettek, lelkileg kevésbé. Fejlődésük új szakasza kezdődik. Megteszik az első lépéseket a helyes önismeret, az önálló ítéletalkotás kialakításának hosszú időszakán. Ez a folyamat kezdetben egy belső rendezetlenséggel jár. Ebben az életszakaszban nagy hangsúly kerül az akarati erők fejlesztésére lehetőleg minden tantárgyon és az egyéb tevékenységeken keresztül is (pl. gyakorlatok). Különösen fontosak a művészeti tárgyak.
Az epochák közismereti tantárgyait már szaktanárok tanítják, hiszen a kamasz diákok számára fontossá válik, hogy a tantárgy „szakértője” álljon előttük, akinek szakmai tudását gyakran próbára is teszik. A 15 éves fiatalember a világot hajlamos két ellenpóluson keresztül szemlélni. A felnőttek világát gyakran megkérdőjelezi, egy belülről fakadó vágyódás tapasztalható benne az ideák tiszta világa felé. A diákoknak szükségük van arra, hogy a tanítás egyrészt az ideák felé forduljon, másrészt a külvilágban tapasztalható szabályszerűségekre, a külvilág megismerhetőségének izgalmas összefüggéseire terelje a figyelmet. Különösen fontos ebben az időszakban a gondolkodás fejlesztése, a szabályok a megmutatása és alkalmazása.
10. évfolyam
10. osztályban egyre több jelét látjuk, hogy önálló személyiségként nyilvánulnak meg. A cél az, hogy a tanulók öntevékenységük révén önmagukra találjanak. A világ törvényszerűségeit analizálják, s ismerik meg gondolkodás révén. A gondolkodás tisztasága és növekvő ítélőképességük kell, hogy segítsen a diákoknak abban, hogy a bizonytalan érzelmi világtól egyre jobban eloldják magukat.
A 16 éves kor a kamaszkor legnehezebb időszaka. A fiatalnak teljesen el kell szakadnia a gyermeki világtól, az önállóság és felelősség, ami felé közelít riasztónak hat. A fiatalban az élet értelmét érintő mély kérdések fogalmazódnak meg (Ki vagyok én? Mi a dolgom a világban? stb.) A vele szemben álló felnőttet is próbára teszi emberi minőségében. A tanár számára elengedhetetlenül fontos, hogy az érkező „én”-t tiszteletben tartsa. Hátrébb lép, hogy segítse ezt a folyamatot, az eddigi patriarchális tegeződést felváltja a magázódás. Mindemellett a fiatal számára lehetőség nyílik, hogy tanárai közül mentort válasszon.
Nagyon fontos, hogy a fiatal figyelmét eltereljük belső vívódásairól. A világ szépségét kell megmutatni nekik, mindezt át kell, hogy hassa egy erőteljes objektivitás. Fontos a természettudományok oktatása, a konkrét, tapasztalható jelenségek vizsgálata, az analizálás, s ebből kiindulva érkezni el a mélyebb törvényszerűségekig. Mindezek művészi módon kell, hogy megtörténjenek.
11. évfolyam
11. osztályfokon a kamaszok életében a fordulópont következik be, általában 17 éves kor körül. A 14-15 éves gyermek érzelem dús idealista, ezt az időszakot nagy érzelmi hullámzás jellemzi. A 16. életévben megtapasztalja a magány érzését. A világot már kívülről szemléli, fontos, hogy a benne felszabaduló erőket a világ megismerése felé fordítsa, ez a folyamat kérdéseket, talányokat ébresszen benne. Ezekben az években alszik a gyerekben az együttérzés, önmagukkal vannak elfoglalva. A 17. évben egy belső lelki folyamaton megy keresztül. Ami eddig csak saját lelkében élt, azt felfedezi másokban is. Már nemcsak magával, hanem másokkal is foglalkozik, felébred benne a szunnyadó szociális érzés. Három fontos szóval jellemezhetjük az ekkor benne ébredő erőket: empátia (beleérző képesség), együttérzés (képes vagyok úgy együtt lenni valakivel, ahogyan az a másiknak jó), elfogadás. Ezt egy negyedik gondolattal egészíthetjük ki: az ember esendő. Döntéseket hoz, és ezekért felelősséget vállal. A saját útját keresi, tisztában van a képességeivel. Körülnéz, hogy mik a lehetőségek az iskolában és azon kívül. A diákok az év végén szociális gyakorlaton vesznek részt. Próbatétel idegen környezetben helyt állni.
A 11. osztályos tantárgyak sok esetben igyekeznek a jelenségek mögé hatolva a végletek közötti belső egyensúlyt megtalálni, törekszenek a folyamatszerűségre és megújhodásra. Míg a 9. osztályt a horizont tágítása jellemezte, a tizediket pedig a dolgok lényegének megértésére való törekvés, 11. osztályban azok az ismeretek válnak fontossá, melyek az eddigiek „fonákját” világítják meg, illetve olyan jelenségeket vetítenek a diákok elé, melyek kézzel már nem megfoghatók, esetenként absztraktak, mégis léteznek, valósak.
12. évfolyam
A Waldorf középiskola utolsó éve a 12. év, az iskola lezárása, kilépés az életbe. Ha a fiatal oktatása és nevelése helyes módon történt, most erkölcsileg erősen és értelmileg éretten, fogékony szívvel lép a világba, hogy benne megtalálja saját feladatát. A valódi ítéletalkotás születése ez az év. Az emberi intellektus szívesen játszik a tényekkel. A tények mindent igazolhatnak, a pro-kontra szembeállítás nem elég az ítéletalkotáshoz. A valódi ítélet a szívben születik.
A tanítás célja, hogy megtanítsa a világot a maga teljességében látni, és ebben az egészben értelmezni az egyes embert. Ha az előző évben valóban megkapta a kérdéseire a válaszokat a 18 éves ifjúban a méltányosság, új bizalom és felelősség, csodálatos jóakarat születik a világ felé. Kész arra, hogy szellemi céloktól vezettetve jelölje ki földi feladatait, hogy keresztülléphessen az élet szükségszerűségéből a belső szabadság felé!”
Ebben a folyamatban egy nagy veszély rejlik. Ha saját ítéleteit túl fontosnak érzi, és nem elég nyitott, nyárspolgárrá válhat.
A tanítás során fontos cél az is, hogy egy átfogó kép megrajzolásával integráljuk a Waldorf-pedagógia sarkkövét, mely az emberi lény természetének alakulását és a világban elfoglalt helyét tekinti vizsgálata tárgyának. A nagy szintézis éve, amikor minden a helyére kerülhet.
Az év legkiemelkedőbb feladata a Waldorf-érettségi, mely a Waldorf iskolai tanulmányokat zárja. Ennek két része van: egy individuális és egy közösségi része. A közösségi munka egy színdarab bemutatása. A 12. osztály záródarabjának az egyik legnagyobb feladata és lehetősége is, hogy annak előkészítésében minden diák vegyen részt: akár a „színpadon”, akár a „színfalak mögött”. Itt arról tesznek tanúbizonyságot a fiatalok, hogy képesek közösségben dolgozni, egy közös célért fáradozni. Az egyéni munkájukkal arról tesznek tanúbizonyságot, hogy egy általuk kiválasztott témában el tudnak mélyedni, kutatni, erről be tudnak számolni az érdeklődő (laikus) közönségnek és remélhetőleg munkájukkal építik az eddigi világot.
13. évfolyam
A 13. évben az állami érettségire készülünk. Az érettségire való felkészítés a vizsgakövetelényeknek megfelelően történik. A vizsgázást is gyakorolják a diákok: ez a tanév során két alkalommal történik meg, próbavizsgák keretében. A 13. évfolyamra lépés feltétele az előző évben sikeresen letett Waldorf-érettségi, a megszerzett Waldorf-diploma.
